ELEVENTH CHAPTER

Coffee

Anastasia Hill
Nem kérdeztem tőle semmit, hiszen sejtettem, hogy most van túl egy nem éppen élvezetes veszekedésen, feltehetőleg Perrie-vel. Azért egy csöppnyi reménysugár még volt bennem, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot közötte és a lány között, ami hamarosan meg fog oldódni. A tény, hogy ez a dolog most miattam van,  még jobban arra késztetett, hogy valamilyen módon rendbe hozzam, még ha Harry okozta is ezt a galibát. A legszemetebb dolog, amit tehetett, azaz, hogy képet küldött - ráadásul alaptalanul - Zayn barátnőjének, csakis azért, hogy újra magányosnak lásson vagy csak szimplán távol tudjon engem a barátaitól és a családjától. Kezdte elérni azt, hogy ne csak magamban szidalmazzam őt, hanem lassacskán ki is törjön belőlem a bennem gyülemlő, ellene irányuló ellenségeskedés. Furcsa módon, amikor mellette voltam valami érdekes bizsergés futott végig testem minden peremén, amit nem tudtam mire vélni. Tény, hogy Harry szinte minden lányt már a pillantásával elvarázsol, de valami oknál fogva nálam ez nem volt hatásos. Viszont, amikor aznap este az erkélyen érdekesen próbált felém közeledni egyszerre fogott el a félelem és az a különös érzés ott lent, a gyomromban. Minden bizonnyal különös dolognak minősül minden, ami ebben a bandában folyik, főleg amióta az életem részévé váltak. És itt van egy másik fiú, aki szívem minden szegletét átjárta már a féktelen szeretetével. Eddigi életem során nem volt alkalmam megtapasztalni a szerelem édes mámorát, amit minden tinédzser korú lány olyan nagy lelkesedéssel vár, hogy talán észre sem veszi a szeme előtt lévő fiút. Nálam pont ilyen Zayn... igen... lehetséges, hogy többet érzek iránta, mint egy átlagos barát, de ebben sem vagyok teljes mértékben biztos, hiszen még barátaim sem voltak régen, így minden érzés új számomra. Tisztáznom kell magamban, hogy mit is érzek valójában és ki iránt, mert így a fejemben csak a káosz uralkodik.
- Hahó, Ana! - legyezte kezét a szemeim előtt az immáron tőlem távolabb álló Zayn.
- Hmm? - pislogva próbáltam felfogni a dolgokat, hogy mi is történhetett mialatt én újabb mélyebb gondolkodásba estem.

- Min gondolkodtál? - simított el egy tincset a fülem mögé, majd keze arcomra csúszva simított végig rajta. 

- Semmin, csak... lényegtelen. - legyintettem a kezemmel - Mit mondtál? 

- Nem megyünk el vásárolni? Gemma lelkemre kötötte, hogy vegyek neked egy mobiltelefont, és isten óvja azt az embert, akit Gemma haragja megtalál. - emelte kezét védekezésképpen a mellkasa elé, mire egy szívbéli kacaj tört ki a számon. Zayn, még ilyen szívszaggató pillanatban is képes a dolgok vicces oldalát mutatni, amivel nem csak magát, de a másik felet is jobb kedvre deríti. Egy bólintással nyugtáztam az ötletét, így a kocsikulcsot felkapva a pultról ragadott meg a kezemnél és vezetett át a nappalin, majd ki egészen a kocsijáig. Az anyósülésre bepattanva kötöttem be magamat az övvel és vártam, hogy Zayn gyújtást adjon a kocsinak és elinduljunk a város felé. Pillanatokon belül csendült fel a motor morajos hangja, amivel szinte egy időben indult el a rádió is. Ismerős dallamok szólaltak meg, a fiúk egyik száma, amit előszeretettel énekelgettem Zayn-el együtt. A szám vége felé szedtem össze a fejemben a megfelelő kérdéshez szükséges szavakat, amit Zayn-nek szerettem volna feltenni.
- Mi volt ma Perrie-vel? - meredtem továbbra is magam elé. Tudtam, hogy nem rám tartozik ez a kérdés, de segíteni akartam rajta, hogy visszakapjam azt a Zayn-t, akinek minden percben mosoly ül az arcán.

Órák óta csak forgolódok az ágyamban és azon gondolkodok, amit Zayn mondott a délután folyamán a kocsiban. Perrie tényleg nagyon komolyan veszi azt a képet, amit drága Harry volt oly szíves és elküldött neki, és ezzel minden dolgot bonyolulttá tett. Az utolsó és végső reményünk Eleanor, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse ennek a kapcsolatnak a rendbehozását azzal a tényállítással, hogy köztem és Zayn között kifejezetten csak baráti kapcsolat van. A vásárlás folyamán nem egyszer vettek minket észre mind a rajongók és mind a kíváncsi paparazzók, akik előszeretettel kattintgattak a gépeikkel. Zayn kérése miatt csináltunk egy közös képet, amit még élveztem is, azt viszont nem, hogy a Twitteren közzé tette, igaz a cél érdekében cselekedett így, és ez nyugtatott. Ez az egész ügy mardos belülről, főleg az a tudat, hogy a mai napon kezdek bele életem első munkanapjába, náluk. A tudat, hogy Eleanor végig mellettem lesz egy icipicit megnyugtat, legalább lesz velem egy olyan személy, akinek talán szívébe férkőzhetek. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer lesz egy barátnőm, akivel esetlegesen elmegyünk vásárolni és az este folyamán egymás körmét festve beszéljük ki a fiúkat vagy nézünk egy nyálas szerelmes filmet. Sajnos ez eddig sosem adatott meg, a furcsaságom miatt vagy csak szimplán amiatt, hogy az emberek tartózkodtak tőlem. A nap már csodálatosan kezdte el bevilágítani a szobámat, ami csakugyan azt a dolgot világította meg számomra, hogy fel kéne kelnem. Lentről már zajok szűrődtek fel, időközben a többiek is felkeltek. A takarót magamról  lerántva ültem fel hirtelenjében, majd az arcomba lógó tincseket hátrasöpörtem, hogy szabad rálátást nyerjek a szobára. A szekrényem felé lépkedve vettem ki egy virágmintás ruhát, ami a mostani napsütéses időjárásnak véleményem szerint megfelelő lesz. Hajamat lófarokba gumiztam be, nyakamba egy nyakláncot akasztottam és fejem tetejére egy napszemüveget helyeztem el a biztonság kedvéért. A tükörbe nézve késznek éreztem magamat, de mégis olyan idegennek tűntem ezekben a ruhákban. A tegnapi nap folyamán Zayn rengeteg pénzt költött rám, ami szerinte nem is volt sok, ahhoz képest, amennyit ő szokott a boltok örömére otthagyni. A lépcső alját elérve tekintettem meg magam előtt a fiúkat rendre bíró Pault, aki karjaiba vonva üdvözölt engem. A kisbuszban ugyan úgy utaztunk mint, amikor elhagytunk Holmes Chapel-t, azzal a különbséggel, hogy Zayn-el minden rendeződött, annak ellenére, hogy magamban eldöntöttem, hogy minden áron eltaszítom magamtól a fiút. Persze erre később rájöttem, hogy lehetetlen, hiszen csak velük élek és minden másodpercben kénytelen vagyok vele érintkezni, elkerülhetetlen, hogy elkerüljem. És...lássuk be, hogy szükségünk van egymásra. Mindössze húsz percbe telt az út, ami alatt elértünk a fiúk próbaterméhez, ahol már Eleanor várt minket türelmetlenül. Louis-t meglátva egyből karjai ölelésébe rohant, majd egy forró csókot váltottak egymással.
- Hoznál nekem egy kávét? - köpte felém szavait Harry, amit szinte alig hallottam meg a boldog pár bámulása közben.
- Persze, milyet kérsz? - küldtem felé egy mosolyt. Eleanor mellém lépve figyelte a fiú minden mozdulatát, gondolom Louis mesélt neki az eddigi fejleményekről.
- Egy Caramel Frappuccino lesz! - szavai most semmitmondónak tűntek. Túl nyugodt volt, ami szinte már kedvességként tűnt tőle. A táskámat a vállamra kapva indultam a kijárat felé, amikor egy kéz érintette a vállamat. Ijedten fordultam hátra, amikor Eleanor kedves mosolygós arca jelent meg előttem, így ketten folytattuk tovább az utunkat a próbateremmel szembeni Starbucks felé. Már az ajtó felé közeledtünk, amikor egy újságos elé érve pillantottam meg magamat a mai napi aktuális újságon. Egyet elemelve fizettem ki, majd a táskám mélyére dugtam el. Nem hiszem el, hogy már az első napon a címlapon virítok, mint Zayn Malik titkos ismerőse. Már értem, hogy miért kellett azt a tegnapi képet megosztani, hiszen Zayn így csak tisztázni akarta a dolgokat, mielőtt az újságírók még alaptalan dolgokkal tömték volna tele a hallgatóság fejét. Eleanor-al viszonylag gyorsan megjártuk a vásárlást, sőt, mondhatni feltűnésmentesen, így kezünkben a kért kávéval lépkedtünk vissza a próbaterembe. A fiúk épp egy számot próbáltak, amikor Harry tekintetét rám vezette és rezzenéstelen arccal közeledett felém. A kezemből kikapta a kért kávét, majd egy nagyot kortyolva az italból köpte ki szinte azonnal. Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett talán romlott volt a tej, másra nem bírtam volna gondolni, hiszen ok nélkül nem köpködi ki csak úgy az ember ezt a drága kávét. Még forró sem lehetett, hiszen a kezemet útközben egy cseppet sem égette, vagyis ez az opció is elveteti magát.

- Mi az isten ez? - nyújtotta vissza felém a kávéját, tekintete dühös volt, villámokat szórt.

- A Caramel Frappuccino-d. - vágtam rá kérdésére zavartan a választ.

- Te tényleg ennyire agyalágyult vagy? Nem Caramel Frappuccino-t kértem, hanem egy Coffee Frappuccino-t! Ennyit sem vagy képes megjegyezni? - tárta szét kezeit. Értelmetlen tekintettel figyeltem a fiúra, mert meg mertem volna esküdni, hogy a kért kávét szolgáltattam ide neki. Egy sóhaj kíséretében vettem el tőle a még mindig kinyújtott kezében lévő kávét. 

- Harry tisztán emlékszem, hogy Caramel-es kávét kértél. - fonta össze kezeit mellkasa előtt a mellettem álló lány, aki most már rosszalló tekintettel figyelte barátjának legjobb barátját. 

- Hagyd, hozok egy másikat. - helyeztem a kukába a pohár tartalmát, majd megfontolt lépésekkel hagytam el a helyet. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom velük, főleg Harry-vel, de akkor sem fogja elérni azt, hogy megtörjek és elgyengüljek miatta.