FOURTEENTH CHAPTER

Esős napot, kedves olvasók!:) Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok és  sok-sok locsolót. Én már megkaptam a locsolókat... hiszen unokaöcsém vidékről ideutazott hozzám és reggel egy szép kis öntözéssel keltett. Ilyen gyorsan sem pattantam fel az ágyból, mint a mai nap, de utólag már nevetek csak rajta. Az idő cudar, még ő is öntözi a lányokat húsvét alkalmából. Köszöntöm az új feliratkozókat!:) És köszönöm a kommenteket az előző részhez, örülök a visszajelzésnek. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. További szép napot nektek, puszi. :*

Have a nice day,

W. Susan. :*

Threat

Anastasia Hill

Napsugarak okozta fényre ébredtem, ami bántotta a szememet. Londonban mostanság eléggé érdekes az időjárás, de mit is panaszkodok? Meg kell becsülni az olyan napokat itt, amikor is süt a nap és az esőnek nyoma sincs. Szemeimet óvatosan próbáltam kinyitni, de nehéz dolognak minősült a fény miatt. Kezeimet szemem elé téve próbálkoztam ismét, immáron sikerrel, azonban a meglepődöttség ütött szíven a szoba láttán. Hol vagyok én? És mik ezek a ruhák rajtam? Jutottak eszembe rögtön ezek a kérdések, mivel a tegnap este java része elfelejtődött. A fejembe mintha ezernyi kis kés hatolna bele és a szám íze kellemesen mentolos ízt ad. Fejemet fogva döntöttem el, hogy akármennyire is nehéz lesz a dolgom, de meg kell tudakolnom, hogy kinek a lakásában tartózkodom, mert az biztos, hogy nem a fiúk házában aludtam az éjszaka folyamán. Mély levegővétel után takartam ki a takaróval fedett testemet, majd lábaimat halkan szedve indultam meg az ajtó felé. Résnyire nyitva volt, így nem kellett azzal bajlódnom, hogy halkan jussak ki a szobából. Egy kellemes hatású előtér tárult elém, balra egy ajtó várt, azonban jobbra fordulva egész testemmel megpillantottam a lefelé vezető lépcsősort. Idegesen tördeltem az ujjaimat miközben lábaimat járásra bírtam. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok és ez...ez nagyon bosszantó, főleg úgy, hogy mindenféle szempontból még érintetlen vagyok. Tudom...érdekes dolog, hogy tizenkilenc évesen még sehogy sem érintkeztem fiúval, de ez a múltamra nézve, így belegondolva nem is olyan furcsa. Sosem érdeklődtek utánam a fiúk, ezután miért tennék? Nincs bennem semmi olyan plusz, mint például  Eleanor-ban vagy Perrie-ben van meg. A siker, szépség és a barátok. Lassú léptekkel haladtam a lépcsőn, egészen egy nappali féleség felé, ahol a kanapén ülve tekintettem meg Őt. Ha lehet még ennél jobban is meglepődni, akkor nekem sikerült. Mindenre mertem volna gondolni, de erre nem. Vajon ő hozott haza, vagy csak a többiek mondták neki? De akkor miért nem a közös házukba vitt? És a legfontosabb kérdés most az, hogy mi a fene történt pontosan? Kérdések száza keringett most a fejemben, amik iszonyatosan zargatták a fájó részeket odabent. Megdermedten álltam a nappali közepén, míg a fiú valamit nagyon figyelmesen olvasott, addig amíg tekintetét fel nem vezette rajtam. Kissé kínosan éreztem magamat előtte...egy száll bokszerban és pólóban, ami ráadásul az övé. Az meg, hogy valószínűleg ő öltöztetett át, még jobban pírba borít. 

- Szia! - törtem meg a közöttünk fennálló csendet és idegesen tördeltem az ujjaimat. Kínos. Ténylegesen is kínos ez a pillanat.
- Hello. - sziszegte ki a fogai között szinte alig hallhatóan. Kissé elgondolkodtam azon, hogy közelebb merjek-e menni hozzá, hogy meg-e merjem kérdezni azt, hogy mégis, hogy a fészkes fenébe kerültem hozzá? Vagy egyáltalán miért vagyok a ruháiban? Jó ötlet ezt csinálni, Ana? Utál! Vagy elfelejtetted? Kezdett aggasztani a dolog, hogy mostanság eléggé sokat "beszélgetek" magammal odabent, ha lehet ezt beszélgetésnek nevezni. Sokszor adódott olyan gondom, hogy igaz bent megfogalmazódott bennem a kérdés, de a külvilágomnak már nem volt elég merszem azt feltenni. Gyáva voltam? Igen! Gyáva, aki félt attól, hogy a kérdései miatt bolondnak nézik, vagy túl tudálékosnak. Magam sem értettem, hogy miért lettem  ilyen, amilyen. Egyáltalán mikor lettem ilyen, de ezzel a gonddal hosszasan kéne egy időutazást csinálni, mire választ kapnánk. Sosem tündököltem a suli menőjeként, ahogy nem is festettem magamat. Hidegen hagytak a dolgok, ahogy anyámat is. Az ő példájában akartam élni, olyan akartam lenni, mint ő. Gyönyörű, okos és egy jó feleség, anya. Szóval..bátorság ide vagy oda, rávettem a lábaimat, hogy egészen a vele szembeni kanapéig vigyenek el. Óvatosan dőltem hátra a fehéren pompázó kanapéra, ami hihetetlenül puha volt és kényelmes. De mit is vártam egy gazdagtól? Szalmával töltött kanapét? Ugyan Ana, olyan kis naiv vagy! - horkantam fel magamba, amire arcom is jelet adott. - Mit fintorogsz? - szólalt meg ismételten a szokásos hangnemében.
- Hogy kerültem ide? - böktem ki végre a kérdést, ami már ébredésem óta kíváncsian járkál a fejemben.
- Idehoztalak. - rántotta meg a vállát semlegesen. Most ez komoly? Ki kell belőle erőszakolni a választ, hogy végre valamit megtudjak?
- Nem tennéd most félre az "Utáljuk Ana-t" feledet csak tíz percre, amíg elmagyarázod, hogy mi is történt tegnap este? - horkantam egy kicsit fel, mert már kezdett dühíteni. Jó, nem kedvelt és a bögyében voltam valamiért, mellesleg már nagyon kíváncsivá tett, hogy miért, de azért most igazán tehetne kivételt, most az egyszer.
- Hozzád szóltam, nem? Örülj neki, hogy hazahoztalak és nem John barátod ágyában ébredtél. Eléggé... - kezdett bele, majd mélyen a szemembe fúrta a tekintetét. Nem tudnám megmondani, hogy mit tudtam kivenni a tekintetéből. Talán a dühöt, vagy csalódottságot? - érdekesen viszonyult hozzád és, amikor rátok találtam éppen az illemhelyiség felé szeretett volna vinni. Így, arra jutottam, hogy jobb, ha hazahozlak. Amint hazaértünk kiadtál magadból mindent és elájultál. Gondoltam nem akarsz a lehányt ruháidban aludni, így rád adtam néhány göncömet, amit majd kimosott állapotban kérek vissza! - tekintetem komolyra váltott. Csak bámultam magam elé és fel sem tudtam fogni, amit mondott. Miért tette? Merült fel bennem most az egyetlen kérdés, amire a hangsúlyt fektettem.
- Miért? - suttogtam, tekintetemmel még mindig magam elé bámultam. Kerültem a tekintetét, mert a tegnapi este folyamán úgy látszik egyáltalán nem voltam önmagam.
- Nem akartam Zayn nyavalygását hallgatni, hogy a kis szűz csaj miatta vesztette el  ártatlanságát csupán azért, mert leitta magát a sárga földig. - szavai fájón hatoltak be egészen a lelkem mélyéig, de mégis igaza volt. Túllőttem a célon azért, mert többet ittam, mint kellett volna. Keveset ettem és sokat ittam.
- Ennyire látszik... - suttogtam magam előtt, de ezt most kivételesen fejben gondoltam ki. Nem akartam a külvilágnak kimondani, de valami oknál fogva most a szám előbb cselekedett, mint az agyam.
- Látszik rajtad, hogy érintetlen vagy... - kuncogott - De legalább a csókolózáson már talán túl vagy.
- John-al mi... - akadt el a szavam. Igen...még nem csókolt meg senki, így abból a szempontból is"szűz" vagyok, csakhogy Harry-t idézzem. - szóval megcsókolt? - böktem ki végül a lényeget. Aggódtam, hiszen tudatlan voltam és nem voltam tisztában azzal, hogy mi történt az este folyamán.
- Nyugi, nem történt semmi, de miért olyan fontos ez neked? - gondolkodott el miközben homlokát láthatóan összeráncolta. - Te jó isten! - kapott a szájához ijedten, szemei elsötétedtek, a felismerés csapott belé. Rájött. - Te még nem...
- Még nem csókolóztam. Nem voltam valami híres a fiúk körében. - rántottam meg a vállamat, majd a egy telefon csörgése zavarta meg ezt az igen fontos beszélgetésünket. Harry még mindig döbbent tekintettel figyelt engem, de kezével az asztal felé nyúlt, ahol a telefonja helyezkedett el. A képernyőn elhúzta a zöld csíkot, majd a füléhez emelve beszélni kezdett.
- Igen? Csá... Igen, igen itt van. Nem, hagyjál már... - állt fel dühösen - Nem érnék hozzá egy ujjal sem. Jó, megyünk! - tette le a telefont vissza a helyére és visszatért a dühös tekintetű Harry, akit már az a kapcsolatunk eleje óta ismerek.

- Miért van rajtad Harry pólója és bokszere? -dülledtek ki Zayn szemei, amint beléptünk az ajtón. Na igen, róluk teljes mértékben megfeledkeztem. Gondolom most mindenki - közöttük Perrie is - egy utcasarkon álló nem tudom minek hisz, amiért Harry ruháiban tűntem fel a nappaliban.
- Mindent lehányt. Azért annyira én sem vagyok szemét, hogy az ágyamba úgy fektessem be. Főleg, hogy akkor mindent fel kellett volna égetnem. - kelt védelmemre mellettem Harry. Nem tudom most ezt bunkóságból mondta-e vagy csupán azért, hogy megvédjen a többiek kérdéseitől, amiket fel akartak volna tenni.
- Megyek, átöltözök, ha megbocsátotok. - fejemet lehajtva indultam el a lépcső felé, hogy magamon tudjam nemrég beszerzett ruháimat. A szobámba érve ültem le az ágyra és kezembe temettem a fejemet. Ennél kínosabbat életemben nem tudnék elképzelni magamnak. Biztos most azt hiszik, hogy én és Harry... Nem! Állj meg, Ana! Fejemet megrázva zökkentettem vissza magamat a jelenbe, ahol minden kezd jóra fordulni. Egy tekintet, amit most folyamatosan magam előtt látok, ami igazándiból zavar. Zavar, mert csalódottságot láttam benne, zavar mert azt éreztem, hogy megváltoztak az rólam alkotott véleményei. Igen, Zayn tekintetét még mindig magamon érzem. Tovább ostromoltam volna magamat Zayn pillantásával, de az ajtón halk, de erőteljes kopogtatás hallatszott. Sietős léptekkel álltam fel a kényelmet nyújtó ágyról, majd kezemet a kilincsre helyezve tártam ki magam előtt az ajtót, hogy a kedves idegennek az ajtó mögül szabad bejutást biztosítsak. Azonban, amikor megpillantottam az előttem álló személyt, az állam a padlót súrolta. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt, nálam, hogy miért jött vagy így általánosságban véve mit szeretne tőlem. A tegnap este folyamán tisztán emlékszem, hogy kedves volt velem, mintha mi sem történt volna és későbbiekben eléggé elvolt Zayn-el, ami számomra azt jelezte, hogy igenis minden rendeződött kettejük között.
- Gyere beljebb. - álltam félre az útból, hogy könnyebben bejusson a szobába. Egy szót sem szólva lépkedett be úrinőhöz méltóan a szobámba, egészen az ágyamig. Magam mögött becsuktam az ajtót és követtem őt az ágyamhoz, ahol helyet foglaltam és vártam, hogy végre megmagyarázza a látogatása okát.
- Anastasia...figyelj. - nézett a szemembe, tekintete semmitmondó volt. - Még jó barátnők is lehetünk, ha elkerülöd Zayn-t. Őket talán át tudod verni ezzel az "Ártatlan kislány vagyok" éneddel, de én és Harry átlátunk rajtad. Szóval...ha jót akarsz magadnak kerüld Zayn-t, rendben? És gondolom magától értetődő, hogy tartod a csinos kis szádat a beszélgetésünkről! - húzta mosolyra a száját. Lefagyva ültem az ágyamon és néztem Zayn csinos barátnőjét, akitől megrémültem. Igen, megrémisztett és féltem tőle. Eddig is tudtam El-től, hogy féltékeny, de ennyire? Kérlek! Csak nézzen magára és rám és rájön, hogy ez egy igen bugyuta dolog. Híres, szép, és hihetetlenül jó a hangja. És én mit tudok felmutatni? Semmit!
- Re-rendben. - dadogtam még mindig a rémület miatt. Perrie elégedett mosolyra húzta a száját, majd egy bólintással nyugtázva a dolgot sarkon fordult és távozott a szobámból. Percekig csak ültem és néztem magam elé, nem hittem el, hogy az előbbi dolog megtörtént. Semmi másra nincs most szükségem csak egy forró fürdőre, ami talán valamelyest kitisztítja a gondolataimat és segít valami ésszerű dolgot kieszelni, mert ez így eléggé nyomasztó. Két személynek is már a nem kívánt személyek listáján vagyok, vagyis Harry-nek és Perrie-nek. Egy sóhaj kíséretében lépegettem kedvtelenül a fürdő felé, amit alaposan bezárva tudtam most már magam mögött. Levettem Harry pólóját, ám arcomhoz emelve éreztem meg mámorító parfümjének illatát. Talán Chanel, vagy ahhoz hasonló drága parfüm. Fejemet megráztam és pírba borult az arcom, mintha valaki észrevette volna, hogy titokban a fiú pólóját szagolgatom csakis azért, mert az illatát akarom érezni. A pólót ledobtam a szennyes tartóra  majd ezt követte a bokszerja is. A zuhanyfülkében kinyitottam a vizet, majd alá állva zúdult rám a kellemesen meleg víz. Csak folyattam magamra és élveztem víz simogatóan ölelő erejét. Semmire nem gondoltam, kikapcsoltam és gondtalannak éreztem magamat. Hajam vizesen tapadt a hátamra és mellkasomra, majd, amikor kellően lenyugtattam magamat és egyben a testemet is a tusfürdőért nyúltam. Lágy, kókuszos illat borította be a testemet, ami édesen, ínycsiklandozóan kúszott be a légáramlatomba. Az kókusz édes illatára még a gyomrom is megkordult, hiszen ma még semmit sem juttattam a szervezetembe. A fejem sajgóan fájt még mindig, de kezdett megszűnni és a fájdalom csökkent. A kezemre nyomtam egy kis sampont, ami szintén kókusz illattal volt ellátva, majd fejembe jólesően dörgöltem bele a kezemet. A hajamat elterítette a habzó kókuszos csoda, majd a víz sugarai alá állva mostam le magamról minden édes illatot. A vizet elzártam és a hajamat kis copfba összefogva kezdetem el csavarni, hogy a víz javától megszabadítsam azt. Kiléptem a kabinból, a tükör elé léptem, amit most a pára takart el. A törölközőmet megragadtam és szárazra töröltem minden egyes porcikámat, majd utána a fejemre csavarva a törölközőt hoztam létre egy kis turbánt. Az akasztóra felakasztott köntösömmel takartam el a testemet és ezután indultam el a szobám felé. Egy teljesen más lány lépett ki a fürdőből, aki minden gondját lefolyatta a lefolyón a vízzel együtt. Mosollyal az arcomon léptem be a szobámba, majd lassú, megfontolt lépésekkel haladtam tovább a szekrényemig. Egy bugyit és melltartót vettem ki először belőle, amit rögtön magamra is kaptam, majd hosszasan hezitálva döntöttem el, hogy egy cicagatyát veszek fel és egy Eleanor által választott hosszú, krémszínű vékony pulóvert. Hajamat megtöröltem a törölközővel, majd a kefével alaposan kifésültem. A hajszárítót elővéve kezdtem el megszárítani a hajamat, majd, amikor már csak pár tincs volt csak vizet kikapcsoltam és az asztalomra helyeztem. Mély levegőt véve indultam le a többiekhez a napaliba. Az út felénél jártam, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet, így késsé siettetve a lépéseimet értem le a kis társasághoz, ahol most egy plusz fő helyezkedett el.
- Ana! - állt fel a kanapéról a táskámmal a kezében, amit tegnap valószínűleg ott hagytam a szórakozóhelyen.
- John? - mosolyogva lépkedtem a fiú felé, aki szinte rögtön a derekam köré fonta ujjait és kissé felemelve fordult meg a tengelye körül velem együtt. - Honnan tudtad, hogy itt... lakom?
- A táskád ismeretlen okok miatt nálam maradt és...felhívtam az első nevet, amit találtam benne. Tulajdonképpen nem volt min hezitálni, hiszen csak öt név szerepelt a telefonodba, így Eleanor kedvesen eligazított és...itt vagyok. - engedett el és kezeit széttárta a kijelentésére. - Rendbe szeretném hozni a tegnapi.. - idegesen a tarkójához nyúlt, szemét most elszakította az enyémtől, egyenesen a padlót bámulta. Erre a cselekedetére akaratlanul is, de mosolyognom kellett. - baklövésemet. Sajnálom, ha túl...tolakodó voltam. Holnapra van valami programod?
- Holnap velünk lesz egész nap. - horkant fel a kanapéról Harry, aki mindkettőnket bosszúsan figyelt.
- Akkor ma délutánra elrabolhatom a hölgyet? - fordult teljes testével a fiúk felé, akik mosolyogva figyeltek minket, Eleanorral egyetemben. Igaz, hogy Zayn szeme nem csillogott olyan őszintén, mint a többieké, de láttam benne, hogy örül annak, hogy kikapcsolódok egy kicsit és nem kell Harry különös viselkedését elfogadnom a környezetemben.
- A mai napra csak pihenést terveztünk, szóval csak nyugodtan! - kacsintott ránk Louis, aki szorosan ölelte ölében pihenő barátnőjét. Jó volt rájuk nézni. Olyan maradéktalanul boldogok voltak és látszott rajtuk, hogy tényleg szeretik egymást.
- Hát, akkor már csak a te beleegyezésed kell, Ana. - simított végig kezemen, amire minden porcikám beleremegett. Idegen ez az érzés, nagyon idegen, hiszen még az is furcsa, hogy John ennyire...közvetlen velem.
- Mehetünk. - arcom pírba borult, táskámért nyúltam. Indulni akartunk, amikor Louis hangjára kaptam fel a fejemet.
- Viszont este Twittcam, Ana! - emelte fel ujját parancsolón. - Szeretnénk, ha te is közöttünk lennél.
- Rendben, sziasztok! - köszöntem el tőlük és mindenkit alaposan végigmértem még. Vajon jól cselekszem? Fordult meg rögtön a fejemben az első kérdés, amire persze, hogy nem tudtam a választ. A homlokomat összeráncoltam és csak figyeltem John távolodó alakját, aki hátranézve mosolyra húzta azt arcát, miközben egyik kezét felém nyújtotta. Most ne törődj semmivel, csak egy egyszerű baráti találkozó. Mondogattam magamnak nyugtatásképpen, amivel csak egy gond volt... Még nincsenek ténylegesen barátaim.