THIRTEENTH CHAPTER

Sziasztok kedves olvasók!:)
Holnapi nap folyamán nem lenne rá lehetőségem, hogy kitegyem ezt a részt, ezért látható előbb, azaz ma. Lassan befejezem a másik blogomat, így majd teljes figyelmemmel erre tudok  koncentrálni. Kellemes hétvégét nektek és Húsvéti ünnepeket is egyben!:)
Kívánok nektek: Sok-sok locsolót!

Have a nice day, 

W. Susan. :*

I can change

Harry Styles

Egész napos hiányban szenvedtem ugyanis Ana Eleanor-al lopta a napot a városban és kiélvezhette egy ideg a gazdag életet. Hogy miért mondom, hogy egy ideig? Hah, kacagnom kell, hogy Zayn persze fehér lovon, mint egy tökéletes lovag odaadta neki a bankkártyáját, hogy azzal vegye meg azt, amire szüksége van. És, ha ez még nem elég, akkor Louis ráparancsolt El-re, hogy bizony ne fogják magukat vissza és vásároljon a lánynak annyit, amennyit ő jónak lát, mivel Ana nem élne ezzel a lehetőséggel. Kacagnom kell, ha arra gondolok, hogy Eleanor remélem csődbe vitte Zayn-t a vásárolgatásával. Viszont a mai nap fénypontja a lassan kezdődő hajnalig véget nem érő party, ami már jócskán kijárt nekem. A tudat, hogy Ana is ott lesz és Perrie is arra késztet, hogy egy csomag pop-corn társaságában élvezzem majd a közöttük kialakuló vitát, de ez már annyira, de annyira azt jelezné a külvilágnak, hogy élvezem ezt a drámát, ami a bandában alakult ki. Már készen álltam és vártam lent a fiúkat, hogy végre valahára leszáguldozzanak az emeletről a kisebb gondjaikkal együtt, de mind hiába nem jöttek. Órámra nézve lettem egyre türelmetlenebb, hiszen minden perc aranyat ér, amit most itt állva szalasztok el a bulitól távol. Sóhajtozással és a számmal kijövő nem tetsző mormogásokkal jeleztem, hogy bizony jöhetnének már, amit gondolom meghallva szállingóztak le egymás után szép sorjában. A legfurcsább lenne, ha nem ismerném Niall-t azaz volt, hogy ő egy jókora szendviccsel lépkedett ki a konyhából, amit szép lassan falatozott.

- Na, végre! - löktem el magamat a faltól és a kilincs után nyúlva tártam ki magunk előtt az ajtót. Az én kocsimmal mentünk, de természetesnek számít már, hogy Liam hoz haza minket, mivel ő egészségügyi okok miatt nem ihat alkoholt. Csönd telepedett le a kocsiban, miközben izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk. Csupán Niall halk csámcsogása hallatszott néha-néha, de más emberi kommunikációhoz hasonló dolog nem volt jelen.

- Eleanorék már ott vannak. - törte meg a csendet Louis, aki mélyen el volt foglalva a telefonja bámulásában. Zayn idegesen dobolt kéztámaszon, míg Liam erősen koncentrált a vezetésre, nehogy valamilyen balesetet okozzon. Én meg...én meg csak figyeltem a többiek fancsali képét és türelmetlenül vártam, hogy Liam leparkoljon a Funky Buddha előtt. 

- Harry megtennéd, hogy ma nem iszod le magadat a sárga földig? - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában Liam. Lényegében ő volt az egyetlen, aki úgy-ahogy nem "utált" meg és pont ezért fogadtam úgy ezt a közlését, mint egy tanácsot vagy esetleg felhívást. Egy mosollyal válaszoltam ugyan csak neki, de tudta, hogy bízhat bennem, ugyanis most tényleg tudni fogom, hogy mi is az a mérték! Annyira elmerültem Liam tanácsában, hogy észre sem vettem azt, hogy már szólongatnak a kiszállás miatt. Végre megérkeztünk és egy kicsit, ismétlem kicsit, kikapcsolódhatok. Meg akartam változni, mivel nem akartam a címlapokon díszelegni, mint a banda nőcsábásza, aki - szerintük - egy éjszaka alatt TIZENKETTŐ (!!) lányt visz fel magához és kedve szerint szórakozik velük. Felháborodtam-e, amikor olvastam? Nem! Már nem lepődök meg a szennylapok által írt vagy gondolt hazugságok miatt, mivel, aki ismer, tudja, hogy milyen vagyok és az, hogy tizenkettő lányt vinnék fel magamhoz már magában túlzás. Ha azt írták volna, hogy három, akkor még talán azt mondanám, hogy rendben, valamennyire hihető, de... könyörgöm tizenkettő? Mi van számolgatták őket, amikor állítólag felvittem magamhoz? Vagy sorszámot adtak nekik? Pont ezek váltották ki bennem azt az érzést, hogy bizony ez így, nem mehet tovább. Szóval...Harry Styles visszavesz ebből az életstílusból és próbál valamennyire jó kisfiúvá válni. Néhány rajongó akadályozta meg csupán a bejutásunkat a szórakozóhelyre, de mi mit sem törődve azzal, hogy valószínűleg így kevesebb időnk lesz bent eltölteni az időnket, leálltunk velük és fényképeket készítettünk velük. Szeretjük a rajongóinkat, hiszen miattuk vagyunk ott, ahol most vagyunk és pár kép miatt nem dől össze a világ. Körülbelül fél órás fotózkodás, beszélgetés után jutottunk be az emberekkel teli szórakozóhelyre, ahova bármikor szívesen leugrunk a fiúkkal. Az emberek már láthatóan jól érezték magukat, de próbáltunk előrébb tolni magunkat a pultnál elhelyezkedő Eleanor-hoz és a mellette álló Perri-hez. Zayn, amint sikerült magát odaküzdenie, a lány ajkaira nyomott egy csókot, amit fintorogva figyeltem, mert valószínűleg már találkozott Ana-val is. És, ha csókkal köszönnek egymásnak az csak azt jelentheti, hogy egyáltalán nem haragszik a lányra. 

- Sziasztok! - köszöntem oda a csajoknak, majd rögtön a csapos felé hajoltam. - Szia! Lesz egy Bloody Mary! - próbáltam a tömeg zaját túlszárnyalni, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Percek múlva már a kezem között tudhattam a nem éppen gyenge koktélt, amiből rögtön kortyoltam is egyet. Testem a ritmusra mozgott és tekintetemmel Őt kerestem. 

- Ana? - hallottam meg Zayn hangját. Eleanor felé fordulva ölelte szorosan Perrie-t, aki csak egy mosolyt küldött felém. Mind a két lány kuncogni kezdett és a színpad felé mutatott. A tömeg hangosabb lett, húú-zások hagyták el az emberek száját, majd egy kis fény világította meg csupán a színpadot, ahol a mai nap legjobb táncosai álltak. Ana és egy számomra még idegen fiú. Az állam a padlót súrolta, amikor megláttam őt abban a fekete ruhában, kisminkelve, magas sarkúban, kissé ittasan. Arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt, ám, amikor elkezdődött a zene a Dj arra kérte őket, hogy kezdjék meg a táncukat. A fiú biztatólag vagy mit is tudom, hogy miért, de átölelte Ana-t és meg is pördült vele, majd letéve kezdtek el táncolni. Ana hirtelen a fiú körül kezdett el sétálni, aki legyezve magát játszotta az eszét. A koktélomat folyamatosan kortyolgattam és azt vettem észre, hogy elfogyott. 

- Még egy ilyet! - tettem le az üres poharat a pultra, tekintetemet folyamatosan Ana-n tartottam. A csípője csak úgy lengett jobbra-balra és hihetetlenül pontosan találta el a zene ritmusát. Nem tudtam, hogy  ilyen-e vagy csak most kivételesen az alkohol hozta ki belőle. Nem tudtam, de tetszett, ahogy kezdett a lány is.  Másodpercek alatt lett vége a számnak, túl hirtelen, de már a harmadik koktélomat kezdtem meg. A fiúk és a lányok is izgalommal vártak a felénk közeledő lányt és lovagját. Ana teljes életnagyságban jelent meg előttünk, haja néhol izzadt testéhez tapadt, tekintetén látszott, hogy nem kevés alkoholt tudhat a parányi testében. 

- Sziasztok! - nevetett fel a fiú előtt, aki szorosan tapadt hozzá hátához. Pf.. bájgúnár. Idegesen kortyoltam ismét a koktélomba, amikor felém kapták a tekintetüket. - Fiúk! Ő itt egy nagyon kedves ismerősöm, John! - hajtotta hátra a fejét a mögötte álló fiúra. Oda ne rohanjak.  

- Sziasztok! - intett kezével, ami miatt el kellett engedni Ana vékonyka derekát. - Kérsz valamit? 

- Lepj meg! - rántott vállat Ana, majd John mellette elhaladva sietett a pult felé.

Most mondjam azt, hogy egész este jól éreztem magamat és egy ominózus party-t tudhatok magam mögött? Mondhatom, de akkor nagyot hazudnék. Fogalmam sincs, hogy hányadik koktélomat ihatom most, de még mindig józan állapotban ülök itt a pult mellett és figyelem a banda új üdvöskéjét, Ana-t. Számtalan kívánatos nő fordult ma meg körülöttem, de mindig csak egyen tudtam a szememet tartani, amit persze pont Ő nem vett észre. Már olyan állapotok uralkodtak itt John miatt, hogy lassan Ana a saját lábán sem bír majd megállni. Egyik ital után itta a másikat, amiket John kedves gesztusának köszönhetett. És...igen, most telt be az a bizonyos pohár, amikor elegem lett a látványból és abból, hogy a lányt, az illemhelyiség felé próbálta volna húzni, ha én nem ragadom meg a csuklójánál fogva. Értetlen tekintettel meredt rám, nem tudott magáról és ezt tisztán tükrözte nekem a tekintete. Pontosan tudtam már, mondhatni rutinos voltam az ilyenekben, hogy észrevegyem, hogy ki mikor részeg. Viszont, az is tudatosult bennem, hogy a bájgúnár gyerek sincs a helyzet tetőfokán. 

- Ha most megbocsátasz! - rántottam ki kezei közül Ana-t, aki szinte rögtön összeesett a kezemben. Mit sem törődve most a többiekkel indultam el a kijárat felé, és amilyen gyorsan csak tudtam fogtam egy taxit. Beültetve Ana-t diktáltam be a címemet és közben aggódóan néztem, hogy lélegzik-e még a mellettem szuszogó lány. Megkönnyebbültség futott végig a testemen, amikor mellkasa szabályosan emelkedett fel és le, így jelezvén, hogy bizony minden rendben van, a légzésével. Mindössze tíz percbe tellett, hogy a rég nem látott lakásom előtt legyek, így a taxist gyorsan kifizetve kaptam ölembe Ana-t. Az ajtó kinyitása ugyan eléggé nehézkesen sikerült, de bejutottunk. Ana mocorogni kezdett az ölemben, így az emeletre sietve vele alig, hogy beértem a fürdőbe, már a WC fölé kellett segítenem. Haját hátul összefogva simítottam végig a hátán, ahol tisztán lehetett érezni kidudorodó gerincoszlopát. Nem tudom mennyi ideje ülhetett ott a padlómon velem együtt, de tisztában voltam vele, hogy ez így egész éjszaka nem mehet. Felemeltem a földről és a mosdó felé segítettem, ahol egy kicsit hideg vízzel lötyköltem le az arcát. A sminkje ennek hatására totálisan elkenődött az arcán, de úgy vélem most ez a legkisebb gondunk. A vendégeim számára tartott fogkefék sokaságából egyet kibontottam, fogkrémet helyeztem rá és Ana száját óvatosan kinyitva mosni kezdtem. Erre a cselekedetemre már szemét kinyitva reagált és egy morgás kíséretében vette ki kezeim közül a fogkefét. Hátrálni kezdtem tőle, hogy valami kényelmesebb ruhát keressek neki, ami meg is valósult egy bokszer és az általam imádott pólóim egyike keretében. Visszaérve dőltem neki az ajtófélfának és csodáltam a bizonytalanul támolygó lány alakját, akinek testét csupán egy melltartó és egy bugyi borította. Simán!! Ismétlem simán kihasználhattam volna  a helyzetet, de nem tettem. Háta mögé sétáltam és kezeit a magasba emeltem. A pólómat ráhúztam, majd magam felé fordítva találkoztam még mindig értetlen, tudatlan tekintetével. Lehajolva előtte emeltem fel az egyik lábát, majd a másikat és sikeresen rajta tudtam a bokszeremet. Felállva néztem bele csillogó szemeibe, amik most olyan semmitmondóan csillogtak. 

- Te... - mutatott rám egy mosollyal az arcán. - Utálsz. - nevetett fel hangosan, amint befejezte a nem éppen hosszúnak mondható mondatát.

- Gyere, feküdjünk le! - ragadtam meg a kezénél fogva, de nem mozdult. Megtántorodtam előtte, ajkait figyeltem és azt, ahogyan ő kémleli az én ajkaimat, amik olyannyira kívánják már őt. Elidőztem, hiszen ilyen lehetőségem nem lesz még egyszer. Részeg, úgy sem emlékezne arra sem, ha... Na ne! Most beszéltem a megváltozásról és megint csak ott lyukadok ki... Ajkaimat gondolkodás nélkül, gyors tempóban helyeztem az övére, amit elfogadott. Ajkait szétnyitotta előttem,  így könnyed bejutást biztosítva számára, majd nyelvem egyből vad, forró és gyors táncot járt az övével. Belenyögtem a csókunkba, hiszen olyan követelőző volt, olyan...csábító és hivalkodó. Ha most nem hagyom abba, akkor olyat teszek, amit magam is megbánok, így történt az, hogy Harry Styles eltolta magától azt a lányt, akivel most bármire képes lenne. Ana tekintete homályossá vált, de ettől függetlenül még mindig mosolygott. Mellkasomnak dőlt és éreztem, hogy a levegővétele egyre nyugodtabb és nyugodtabb lesz. Lábai kezdtek összerogyni maga alatt, így combjánál megragadva őt vettem fel ölembe, a mai napon már nem egyszer és az ágyamba óvatosan behelyezve intettem neki búcsút. Hogy hol alszom én? Természetesen a kanapén!