SIXTEENTH CHAPTER

Sziasztok drágáim!:) Tegnap hoztam új részt, tudom, de a jövőhéten valószínűleg nem lesz időm, lehetőségem írni, így gondoltam mivel most semmi dolgom sincs így az este folyamán, hát írok!:) Remélem tetszeni fog!:) Tettem egy kis zenét a táncos részhez, egész nap azt hallgattam és annyira tetszik, mellesleg szerintem illik is majd hozzá. Hááát, nem tudom mit írhatnék még, Jó éjszakát nektek és kitartást a jövőhétre!:) 

Have a nice day,

W. Susan :*

Special dance

"Jó volt őt boldognak látni, de rettegtem attól, hogy ezzel elveszítem őt..." -Zayn Malik

Anastasia Hill

Az este folyamán már nem hagytam el a szobámat, ugyanis nem volt kedvem Harry utálkozó tekintetével találkozni, amivel szinte már-már sikeresen elérte, hogy elüldözzön maguk mellől. Arcomról a mosolyt még mindig nem lehetett letörölni, félő, hogy ténylegesen is ráfagyott, viszont nem tudtam ezt az érzést még sehova sem tenni. Nem vagyok szerelmes! Nem lehetek szerelmes! Minden másodpercben, amikor sikerült nem John-ra gondolnom a többieken gondolkodtam. Zayn-el annyira megváltozott a kapcsolatom Perrie-vel való beszélgetésem óta, hogy már alig szólunk egymáshoz. Tudom, hogy ez miattam van, mert én kerülöm őt, de a barátnője fenyegetése, ha lehet így nevezni, elrettentett. Nem akartam az a bizonyos harmadik fél lenni, aki miatt tönkremegy a kapcsolatuk, még ha alaptalanul is. Zayn-en látszik, tisztán látszik, hogy mennyire odavan a barátnőjéért, tiszteli és ki is mutatja az iránta érzett érzelmeit, de ennek ellenére Perrie bennem valamiféle vetélytársat talált. Viszont most van egy sokkal fontosabb dolog, amivel jobban kéne foglalkoznom, mégpedig a ma esti díjátadó. Tegnap esti beszélgetés után nem lettem sokkal okosabb, mindössze csak annyit tudok, hogy Niall oldalán fogok megjelenni, mint a partnere. Ellenben az, hogy milyen ruhában fogok megjelenni vagy hogyan kéne kinéznem egyáltalán az még egy kérdéses dolog. Utolsó és egyetlen reményem Louis barátnője, Eleanor, akinek kinézete mindig hibátlan és elbűvölő. Reményeim szerint ők is megjelennek ezen a díjátadón, így nem kell majd egyedüli lányként szoronganom a fiúk társaságában. Mindenre választ akartam kapni, így a takaróval fedett testemet, most felfedtem a külvilágnak és a mamuszomba bebújva szedtem egyre gyorsabban a lábaimat az ajtó irányába. A nappaliba leérve találtam szembe magamat a fiúk álmos, fáradt tekintetével, amint éppen kávét, teát vagy kakaót szürcsölgetnek.
- Jó reggelt! - köszöntem oda nekik mielőtt még észrevehettek volna. Mindannyian felém kapták a tekintetüket, majd egy mosollyal kontrázták a dolgokat.
- Szia, szépség! - Liam a helyéről felállva egészen elém jött, kezeit a hátam mögött összekulcsolta és szorosan magához szorított. - Gyere, ülj be közénk. - indult vissza a kanapé felé, ahol előbb ült. Egyenesen közé és Zayn közé ültetett le, ami sejtésem szerint nem volt véletlen. Kerültem még a tekintetét is, így fejemet oldalra fordítottam és teljes rálátást nyertem a ma esti partneremre.
- Este szerettem volna megkérdezni, de kiment a fejemből. Tulajdonképpen meglepetésként ért, hogy ma este díjátadóra vagytok hivatalosak és Niall partnereként kell "tündökölnöm" - formáltam ujjaimmal macskakörmöt a levegőben - és... fogalmam sincs, hogy milyen ruhában kéne megjelennem. Egyáltalán, hogy milyen egy ilyen díjátadó.
- Eleanor mindjárt megérkezik és elmentek venni valami csinos ruhát. A hajadat és a sminkedet ő szeretné megcsinálni. Alkotni szeretne. - fordult teljes testével felém Louis, és mintha kérték volna a csengő moraja töltötte be az egész nappalit. Szinte mindenki kicsit megrezzent  a hirtelen jött hangtól, amit egy csöppnyi szerkezet okozott. Louis felpattant a helyéről és nagy léptekkel szinte azonnal ott termet az ajtó előtt. Maga előtt kitárta az ajtót, azonban meglepődötten meredt maga elé. - Ana...szerintem téged keresnek. - indult vissza hozzánk. Lábaimat rávettem a járásra és az ajtó elé szökkentem. Egy fiatal férfi állt ott két nagy dobozzal a kezében, mosollyal az arcán. Szeme kéken izzott, haja csapzott volt.
- Jó reggelt! - biccentett a fejével, majd a dobozon elhelyezkedő papírt kezdte el olvasni. - Maga Anastasia Hill?
- Igen, én vagyok. - válaszoltam röviden, még mindig ködös volt számomra ez a csomagosdis dolog.
- Itt írja alá, kérem és utána át is veheti a csomagot. - mutatott egy helyre, így a  tollat a kezembe véve firkantottam oda a nevemet. A férfi elvette a tollát és a kis lapot, majd a kezembe helyezte el a két hatalmas dobozt. - Meg is volnánk. Viszlát!
- Viszlát. - köszöntem el tőle, majd magam mögött becsukva az ajtót igyekeztem vissza  a többiekhez, akik már kíváncsian várták, hogy kinyissam a dobozban rejlő "ajándékot".
- Ki küldte? - törte meg a szobában fennálló csendet Louis. - Ana, nyisd már ki, majd megesz a kíváncsiság!
- " Azt akarom, hogy csodásan nézzél ki ma este. John xx" - olvastam fel a kis cédulán álló szöveget, amitől arcomon a vörös összes árnyalata megjelent. Az asztalra helyeztem el a kis üdvözlőkártyát, majd a hosszabb doboz tetejét leemelve dülledtek ki a szemeim. 
- Hűűhaa. - húzta el az ű betűt Louis. - Vörös rózsák. Ez a fickó tudja, mi kell egy nőnek. 
- Gyönyörű... - fújtam végre ki a bent tartott levegőt, ám a hangom csak suttogásként hallatszott. A rózsák, a tömérdeknyi rózsa, ami a dobozban lapult, csodálatos volt. A fejemet megrázva helyeztem el a dobozt Liam ölébe, kezeimmel a másikért nyúltam. Leemeltem a tetejét és egy csodálatos vörös színben pompázó ruhát emeltem ki belőle. Csak meredtem magam elé és bámultam a ruhát. Az anyaga, amint érintkezett a bőrömmel a libabőr jelent meg rajtam. Puha volt, és selymes. 
- Ebbe jössz este? - szinte alig hallottam Niall hangját. Csupán egy bólintásra tellett tőlem, még mindig a meglepetés mámorában voltam, messze innen. - Gyönyörű leszel, Ana! Az első táncot velem kell eljárnod! - hangja érthetőbb volt, viszont számomra még mindig homályos volt az esti program. 

(zene Zayn és Ana táncához) 

Mosolygás és kecses mozdulatok. Pont ezeket várták el tőlem, amikor semmilyen féle illemórán nem volt módom megjelenni. A magas sarkúba menés egyenesen megpróbáltatás volt számomra, hiszen nem volt alkalmam sokszor viselni egy ilyen csodát, ami most éppen a lábamat fájdítja minden apró mozgással. Egy csicsás helyre érkeztünk meg már lassan egy órája, ahol a jobbnál jobb színészeknek és énekeseknek adják át az őket megilletett díjakkal, amiket valami oknál fogva kiérdemeltek. És most gondolom felmerült bennetek a kérdés, hogy mit keresek én itt? Jó kérdés, magam sem tudom, annyira kitűnök a tömegből a ruha és a smink ellenére is. Nem vagyok idevaló. A csapat összes lánya itt van velem, név szerint: Eleanor, Perrie, Danielle és Taylor, akinek nemrég tudakoltam meg a nevét. Perrie arcára már az elején mosoly ült, amikor meglátta, hogy még ránézni se nézek a kedvesére, akit Zayn takar. A megjelenésünket több száz fotós örökítette meg, ami valószínűleg már a holnapi újságban látható is lesz. Rengeteg riporter is jelen volta helyszínen, így lehetőségük volt egy kicsit faggatni a fiúkat a magánéletükről vagy csupán csak a mindennapi dolgokról. Feltevődött még az est folyamán az a kérdés is, hogy vajon én és Niall egy párt alkotunk-e, de mindenkit tudósítottunk, aki érdeklődött rólunk, hogy csakis baráti kapcsolat fűz minket egymáshoz. Aztán innentől kezdve már mind egy, hogy mit mondunk szerintem, az újságírók úgyis mindent kiforgatnak, és az ellenkezőjét vetik papírra. 
- Felkérhetlek egy táncra? - zökkentett vissza a való világba Paul, aki kezét nyújtva mosolygott rám. 
- Persze! - hajtottam le a fejemet, mosoly jelent meg az arcomon. A táskámat az asztalnál hagytam, majd Pault követve mentünk be a tömegbe, ahol már nem kis ideje táncolhattak a vendégek. Paul a derekam köré fonta egyik kezét, másikkal az enyémet ölelte. Lassan mozgott velem, óvatosan, mosolya még mindig jelen volt az arcán.
- Nagyon csinos vagy, Ana! - törte meg a közöttünk fennálló csendet, majd derekamat elengedve pörgetett meg. Pördülésem után kezét visszahelyezte és ismételten az alaplépéseket kezdtük el lépni. - Örülök, hogy velünk tartottál. Kérlek, ne haragudj Harry viselkedése miatt. Ezt az ő nevében is mondom! 
- Ugyan, Paul! - mosolyra húztam a számat, fejemet kissé megráztam, amit hajam hűségesen követett. - Megszoktam, hogy így viselkednek velem. Az egészben csak Anne-t sajnáltam. Neki okoztam bajt, nem nekem ők. 
- Nem hinném, hogy Anne-nek gondot okoztál volna. Harry viselkedik úgy, ahogy nem kéne. De valami módot keresek rá, hogy megváltozzon. Nem viselkedhet így egy lánnyal, egy csodálatos lánnyal. Mindannyian szeretünk téged, Ana. Ha valami baj van, vagy rosszat tesznek ezek a bolondok, akkor nyugodtan szólj nekem, majd én rendbe teszem őket. - kacsintott rám és egy pimasz mosoly rajzolódott ki az arcán. Még egyszer megpördített, majd maga felé fordítva engedte el a kezemet. Egy pukedlival köszöntem meg neki a táncot, amit olyan türelmesen járt velem végig. 
- Felkérhetem a kisasszonyt? - csendült fel mögöttem a párom hangja. Tengelyem körül megfordulva találtam szembe magamat Niall gyönyörűen izzó kék íriszével, amiben most tisztán látszott a boldogság. Kezét felém nyújtotta, amit én ismételten egy pukedlival fogadtam. Kezébe helyeztem az enyémet, amire ő egyből közelebb húzott magához. Egy jóleső kuncogás kúszott ki ajkam közül, fejemet a mellkasán pihentettem és így táncoltunk. - Remekül táncolsz! - suttogta bele a fülembe, hangja alig hallható volt így is a zene miatt.
- Apu tanított kiskoromban táncolni. - akaratlanul is, de apám jelent meg előttem, ahogy kicsi énemet próbálja a jó lépésekre megtanítani. 
- Miért kerülöd Zayn-t? 
- É-én nem kerülöm! - távolodtam el kicsit testemmel tőle, hangom bizonytalan volt, szakadozott.
- Pedig úgy látom, sőt ő is. John miatt van? 
- Nem, John-nak ehhez semmi köze. Én csak...én csak nem akarom, hogy megint vitatkozzanak Perrie-vel. -   fejemet lehajtott állapotban tartottam, nem akartam a szemébe hazudni, hiszen Perrie fenyegetése miatt kerülöm azt az ember, akinek most köszönhetem, hogy újra beszélek és érzem, hogy élek. 
- Butaság. - csókolt bele a hajamba, tolni kezdett előre hatalmas lépésekkel. - A tied a hölgy! - távolodott el tőlem, kezemet elengedte és megpörgetett, így történt meg az, hogy vele szemben álltam.
- Szabad? - kezemet megfogta, arca bánatos volt, válaszra várt. Egyik kezét a derekamra helyezte, míg a másikkal lágyan ölelte a másikat. Egy új zene vette kezdetét, ami túl ismerős volt számomra. Erre táncoltam apámmal, oly sokszor! Könny szökött a szemembe, amit becsukott állapotban tartottam. Én vezettem és teljesen átadtam magamat a táncnak. Szemeim hirtelen kipattantak és csak azt vettem észre, hogy körülöttünk egy kis kört alkottak a látogatók, hogy nagyobb teret hagyjanak nekünk. Zayn arca immáron mosolyba burkolózott  jókedve visszatért. Mindenkit kizártam, csak ő volt és én. Kiélveztem a pillanatot, amit nem szabadott volna, hiszen Perrie biztos vagyok benne, hogy mindent lát. Egyik lábammal Zayn térdhajlatában kapaszkodtam, míg a másikat magam mellett emeltem fel függőleges állapotba. A tömeg hangos tapsvihara töltötte be a helyet, tetszett nekik, ahogy nekem is. Élveztem és azt akartam, hogy sose legyen vége. Azonban mind a ketten tudtuk, hogy ez nem tarthat soká, ez abból is bebizonyosult, hogy a zene elhalkult és a táncunk véget ért. Percekig vagy talán másodpercekig bámultuk még egymás szemét Zayn-el és talán egész este így is maradtunk volna, ha nem húzta volna el Zayn-t tőlem Perrie. Tekintetével szinte már megölt, csak a tömeg miatt nem ugrott nekem. Mindenki hangosan tapsolt az előbbi produkciónk miatt, a tömeg kezdte kitölteni a számunkra üresen hagyott helyet. Az emberek között siettem végig, hogy minél előbb otthon lehessek, amikor Paul mellkasába ütköztem bele. 
- Ana, mi a baj? - nézett rám aggódó tekintettel, nem értette, hogy mi lehet.
- Vigyél haza, kérlek! - lábaimat felemelve lépkedtem tovább immáron magam mögött Paullal, aki kérésemet teljesítve szállít haza, az üres megnyugvást nyújtó lakásba.