THIRTY - SECOND CHAPTER

Sziasztok!:)) Meg is érkezett a 32. rész. Hihetetlen, hogy már itt tart a blog. (: Köszönöm a kommenteket, és a díjakat amikkel megleptetek, ma még igyekszem kitenni őket. Remélem sikerül, ahogy azt is, hogy tetszeni fog nektek. Kissé lehet össze-vissza lett. Ébredésem óta írom, és eléggé hosszúra sikeredett. Elég a locsifecsiből. 

Sok-sok puszi nektek és ölelés!(:

Have a nice day,

Susan:*

Fear

"Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom Ana apjával, de Anaért bármire képes lennék, még arra is, hogy életemben először valaki kérését folyamatosan teljesítsem, mint egy jó kisfiú." - Harry Styles

Anastasia Hill

Fogalmam sincs, hogy a tegnap este folyamán mi vitt arra rá, hogy egy olyan ember mellett töltsem az éjszakát, aki nem a barátom, de valami oknál fogva megnyugtatott Zayn közelsége. Jó volt újra érezni őt, hogy visszakaptam és, hogy tisztáztam vele a dolgokat, amik eddig eléggé ködösek voltak. Komolyan gondoltam azt, hogy neki válaszoltam volna, hiszen tartoztam annyival, hogy megmagyarázzam a dolgok miért-jét, annak ellenére is, hogy milyen körülmények között váltak el útjaink. Az öt fiú közül neki köszönhetem a legtöbbet, meg persze Harry csodás anyukájának, Anne-nek. Viszont...egy év után most sikerült először rendesen kipihennem magamat. A szememet a nap sugarai melengették, amik az ablakon lévő sötétítőn szökkentek be. Hunyorogva próbáltam hozzászokni az erős fényhez, majd kellően kinyújtózva vettem észre, hogy a mellettem lévő hely már valószínűleg régóta üresen tátong. Hajamból kihúztam a gumit, hogy a nyakamon lévő foltot valamiféleképpen eltakarjam, majd testemet ellökve az ágy kényelmes társaságától álltam immáron a biztonságot nyújtó talajon. Szememet megdörgöltem, számat egy hatalmasnak mondható ásítás hagyta el. Lábaimat óvatosan emeltem, nehogy valaki meglásson, amint Zayn szobájából lopakodok ki. Ujjaimat a kilincsre helyeztem, majd óvatosan lenyomva kukucskáltam ki. Miért lopakodok a saját otthonomba? Szemöldökömet összehúzva suttogtam magam elé a kérdést, és, amikor tisztának gondoltam a terepet kiléptem Zayn szobájából, majd magam után óvatosan becsuktam ajtaját. A lépcső felé lépkedtem, amikor meghallottam a hangját apáméval egyetemben. Fülemet hegyezve ültem le a legfelső lépcsőfokra, ahonnan kellőképpen hallhatom a beszélgetésüket.
- Miről lenne szó? - Zayn hangja törte meg a csendet, még rekedtesen csendült fel, ami arra adott tudomást, hogy valószínűleg most szívta el kora reggeli cigarettáját. Talán ezért akar vele apu beszélni? Hogy kioktassa mennyire káros magára és a többiekre nézve a nikotinnal ellátott kis cső?
- Ana-ról és rólad. - Rob hangja élesen hatolt be a hallójáratomba és...őszintén szólva nagyon vissza kellett magamat fogni, hogy ne kiáltsam el magamat döbbenetemben. - Vagy inkább Ana-ról és Harry-ről? - látatlanban is tudtam, hogy apám a kanapén hátra dőlve rándítja meg a vállát. A hetek, hónapok során volt szerencsém minden kis dolgát megismerni, hogy mire, hogyan reagál esetlegesen milyen a hangszíne, amikor nem tetszik vagy tetszik neki valami.
- Pontosabban? - Zayn komoly hangja biztatta apámat a folytatásra.
- Fenyegetnek Zayn. Félek, hogy Ana erről tudomást szerez. - hangos sóhaj hagyta el a száját. Pislogva meredtem magam elé szavai hallatán. Tudtam Indio-tól, hogy fenyegetik, de ennyire komoly lenne? Miért félt ennyire? Hatalmas erő kellett ahhoz, hogy lábaimat a földön tartsam, így megállítva, hogy lerohanjak és számon kérjem az előbb hallottakról. - Tudod..., amikor végre beszédre nyílt a szája, folyamatosan csak azt hallgattuk, hogy Zayn, Zayn és Zayn. Rólad mesélt a legtöbbet és most döbbenten látom, hogy azzal a másik gyerekkel van.
- Harry-vel együtt vannak. - semleges hangon válaszolt, mintha bántaná valami. Apámat még mindig nem értem. Valóban csak Zayn-ről beszéltem volna? Szemöldökömet összehúzva karoltam át a térdemet, amikor arra rémültem fel, hogy egy kéz tapadt a számra, hátamnak egy térd ütődött.
- Nem szép dolog hallgatózni! - Indio hangja simogatta lágyan a fülemet, mögém ült és átkarolt. Számról óvatosan emelte el kezét, mellkasomnál összefűzte őket.
- Csak így tudom meg az igazat. - vállat rántottam, tovább hegyeztem a fülemet, amit apa hangja csapott meg, ismételten.
- Nem bízom a srácban, ellenben veled. Szeretném, ha..., ha mellette lennél és figyelnél rá. Csak addig, amíg tiszta lesz a helyzet. Néha rám emlékeztetsz. - száját egy apró kacaj hagyta el. - A családomat képes vagyok megvédeni, hiszen tudnak róla, de őt nem. Félek, hogy túlságosan is rástresszelne a dologra, ismerem már őt annyira, hogy tudjam, nem magát védené, hanem engem. A forgatás során megsérültem, ő ápolt, minden kívánságomat leste annak ellenére, hogy nem kértem. Tudom, hogy olyan, mint az anyja. Mindenki biztonsága fontosabb számára, mint a sajátjáé. Indio és Susan már hozzászoktak az ilyen dolgokhoz, fel tudják dolgozni, de Ana..Ana még csak most csöppent bele ebbe a hercehurcába. - fejemet hátrahajtottam, amikor hangja elhalkult, egyenesen Indio szemébe néztem, ami most tele volt titkokkal. Jellemtelenül vállat vont, szememet összehúzva figyeltem továbbra is gyönyörű barna íriszeit. - Zayn...amikor rátok nézek, magunkat látom Emily-vel. Valami különös dolog folyik köztetek, ami szavakkal megmagyarázhatatlan.
- Nézze Mr. Downey... - szemem előtt láttam, hogy Zayn tarkójához nyúlt idegességében, tehetetlen. Ilyen helyzetben én is az lennék.
- Hívj csak Rob-nak. - lágyan csendült fel apu hangja, szinte már-már simogatott vele. - Szereted Ana-t, igaz?
- Biztos lehet abban, hogy Harry szereti Ana-t. Eleinte nem rajongtam a kapcsolatukért...sőt...elleneztem, pont ezért kértem arra Ana-t, hogy..., hogy hagyjon békén. De, amikor Ana elment...Harry annyira maga alatt volt, amire mi nem is számítottunk. Sosem láttuk még így, és...ez adott bizonyosságot arra, hogy tényleg szereti őt a mai napig. Az mellékes, hogy voltak közben...afférjai, de egyik sem tartott tovább 1-2 éjszakánál. Hogy a szavaival éljek " Egyik sem Ana. ". Mindig ezt mondta nekünk és...akármennyire is próbálta magát erősnek mutatni, nem volt az. Természetesen szeretem őt, jó barátra leltem Ana-ban.
- Halihó, megjöttünk! - a beszélgetést Susan lágy hangja törte meg, ami nem engedte, hogy a további titkokra fény derüljön. Kissé dühösen álltam fel a helyemről Indio-val egyetemben, majd lassan, megfontolt lépésekkel lépkedtünk le a lépcsőn. A nappaliba érve tárult elém Rob és Susan alakja, amint szerelemmel teli csókot váltanak egymással, azonban a három lány alakja, aki mosolyogva vonták mellkasukra Malik barátunkat, rendesen meglepett. Először Anne szempárjával találtam szemben magamat, aki élesen beszívva a levegőt húzza mosolyra a száját. És, mintha végszó csendült volna fel a levegőben a fiúk léptek be a kertből. Harry ölében Exton mocorgott, a látvány lélegzetelállító volt.
- Hűha, kisebb sereg. - nevetett fel Louis, majd szeretett barátnője felé lépkedett gyors tempóban.
- S-Sziasztok! - dadogtam rémülten, még mindig nem fogtam fel, hogy itt van mindenki, aki...sokat számít nekem. Lassú léptekkel lépkedtem apám felé Indio-val magam mellett. Egy csókot hintettem arcára, majd mellé állva figyeltem az előttem álló lány és fiúseregre. Mindenki Anne-ék mellé állt, ők már tudták az ittlétem okát, míg ők nem. Torkomat megköszörültem, számat mosolyra húztam és egy mély sóhaj kíséretében a szemükbe néztem. - Hadd mutassam be nektek testvéremet Indio-t, és nevelőapámat és anyámat Robert-et és Susan-t. Harry kezében pihenő csöppség pedig a fiúk, Exton. Apu, Indio... - testemmel feléjük fordultam, szemem csillogott az izgatottságtól. - Ő itt Anne Cox, a nő, akinek köszönhetem az életemet és két csodás gyermek édesanyja. A mellette álló elbűvölő lány Gemma Styles, Harry nővére. Ő pedig Eleanor Calder a végtelenül kedves barátnőm és Louis Tomlinson kedvese. - hangom komolyan csendült fel, mintha évek óta ezzel foglalkoznék, hogy embereket mutassak be egymásnak. Mindenki döbbenten figyelt minket, csend telepedett a szobába, amit apám tört meg. Kezét a lányok felé nyújtotta, kézcsókkal adta meg nekik a tiszteletet. Mindannyiuk száját kuncogás hagyta el, majd feléjük fordulva láttam, hogy Anne karját kitárva vár engem.
- Ó, kincsem! - suttogta bele fülembe, amikor szorosan mellkasára vont. - Aggódtunk érted! - kissé eltolt magától, homlokon csókolt.
- Ana! - Anne után Gemma lágy hangja üdvözölt, igaz ő már nem ennyire szoros öleléssel, de éreztem, hogy ténylegesen is hiányoztam nekik. Mindannyiukat szorosan megöleltem, illatukat elraktároztam. Büszkén léptem hátra egyet vissza a családomhoz, akik mosolyogva figyelik az előttünk álló kisebb csapatot.
- Éhes vagyok. - nevetett fel Niall. Mindenki nem tetszően rázta a fejét Niall megnyilvánulására, de ha jobban belegondolok morgó gyomrom is az ő pártján áll. Mosolyra húzva ajkamat léptem közelebb a fiúhoz, majd kezénél megragadva indultam el vele a konyha felé.
- Indi, megmutatnád a vendégeinknek a szobájukat? - álltam meg egy percre, bátyám tekintetébe ütköztem bele.
- Ami azt illeti, arra gondoltunk Susan-al, hogy lakhatnátok a tengerparti lakásba, amíg itt vannak a vendégek. Ott több a hely is, majd délután átviszünk mindenkit kocsival. Megvacsorázhatnánk ott. Rose-t, már átvittük reggel, hogy legyen ideje estére elkészülni. - Rob száját megfontolt szavak hagyták el, mintha egész nap ezen dolgozott volna. Egy bólintással nyugtáztam hosszas beszédét, majd lábaimat ismételten járásra bírva léptem be Niall-lel az oldalamon a konyhába.
- Palacsinta? - fejemet felemelve figyeltem Niall-t, amint felém igyekszik a hűtőhöz. Apró bólintással válaszolt a kérdésemre, szeme csillogott az izgatottságtól. Elővettem a tojásokat, a juharszirupot, lisztet, sütőport, cukrot és az edényeket, amik szükségesek a tésztaalap kikeveréséhez. Niall elkezdte a tojásokat mosni, míg én a lisztet mértem ki. A szobában csönd ült, egyikünk sem mondott semmit, csupán a lélegzetvételeink hallatszódtak. - Nagyon csöndes vagy, Niall. Valami baj van? - kezembe vettem az első tojást, a liszthez ütöttem. Niall kitágult pupillával figyelte minden mozzanatomat, nem szólalt meg, ami arra adott bizonyosságot, hogy bizony valami nincs rendben a fiú háza táján. - Ezek szerint igen. - a robotgépért nyúltam, majd kikevertem a tésztát. A tűzhelyre készített serpenyőbe egy kis olajat csepegtettem, majd elhelyeztem benne az első palacsintakorongot.
- Most szakított velem a barátnőm. - váll rándítva válaszolta, de tudtam, hogy akármennyire is mutatja, hogy minden rendben, ez koránt sincs így. Sóhajok közepette ült le az asztalhoz, összefűzött ujjain pihentette fejét.
- Micsoda? - homlokomat összeráncolva helyeztem el a kisült palacsintákat egy tányérra, majd az asztalhoz érve tettem le egy adagot Niall elé. Elfoglaltam a helyemet, juharszirupot folyattam a frissen sült palacsintákra, majd a villámat megragadva vártam, hogy megnyíljon előttem. Egy kis szeletet vágtam le, majd a számba helyezve rágni kezdtem.
-  Bonyolult. - nyelt egy nagyot, ismételten a palacsintáját kémlelte.
- Szeretnék segíteni. - egy nagyot kortyoltam a narancslevemből, a poharat visszahelyeztem az asztalra, ujjaimat összefonva figyeltem a fiút. - De így nem tudok.
- Jaj, Ana! - egy nagy sóhaj hagyta el a száját, az evőeszköz hangosan érte el a tányért. - Azért volt velem, hogy Harry-t becserkéssze. Persze, amikor megtudta, hogy még mindig téged szeret és fel akar keresni, dobott. Már megszoktam. - vállat vont, de szemében láttam valami szomorúságot, letörtséget. Sajnáltam őt..., hiszen nem lehetett könnyű dolga. Érzelmileg összetört.
- Niall az a lány nagyon buta volt, ugye tudod? Nehogy azt hidd, hogy kevesebb vagy, mint a többiek!
- Nem szeretnek... A többieknek minden ujjukra akad egy lány, én csak egyet szerettem volna, de az is Harry miatt volt velem. Néha elgondolkodom, hogy vajon miért is vagyok a bandában?
- Akik azt gondolják, hogy nincs tehetséged, akkor azok még nem láttak tehetséges embert. Niall benned minden megvan, amiben egy fiúnak meg kell, hogy legyen. Szeretni való vagy, aranyos, kedves és rettentően nagy szíved van. Aki ezt nem tudja értékelni, az meg sem érdemel. Lehet ezt sokan mondták már, de idővel jön egy olyan lány, aki azért fog szeretni, aki vagy és nem azért, mert te vagy a One Direction szívtiprói közül az egyik. Tehetséges vagy, megnyugtató a hangod és...lássuk be senki sem tud olyan energikusan mozogni a színpadon, mint te. Ezt a többiek nevében is mondhatom. Bízz magadban egy kicsit Niall! - hangom erősebben szólalt fel. - Többen vannak azok, akik szeretnek, és csak ez legyen a fontos! Rendben?
- Mindig tudod, hogy lehelj életet az emberbe, Ana! Ezért vagy olyan jó barát! - helyéről felpattanva termett előttem, szorosan mellkasára vont. - Menjünk, biztosan már aggódnak, hogy hol vagyunk ennyi ideig. - kezét  nyújtva indultunk el együtt a nappaliba, ahol már régóta folyhatott a kellemesnek hangzó beszélgetés. Az ajtó csapódása miatt mindannyian felénk kapták a fejüket, Liam egy kedves mosollyal illetett meg, mintha tudná, hogy mi történt a konyhában. Talán ők is próbáltak már erről beszélni Niall-lel? Szemöldökömet összehúztam, fejemet kissé megráztam, amit hajzuhatagom követett, így összekuszálva az alapból is összekuszált frizurámat. Legalább megfésülködhettél volna! Korholtam csöndben magamat, amikor végignéztem öltözékemen. Föld, nyelj el! Még mindig pizsamában állok a vendégeink előtt, ami csak jobban késztet arra, hogy egész arcom pírba boruljon.
- Ana, megmutatnád hol a mosdó? Még nem igazán tudom, mi hol van. - lágyan csengő hangja zökkentett vissza a való világba, szemtelen mosollyal az arcán lépett felém, amivel azt közölte, hogy most nem menekülsz. Bólintással jeleztem nagylelkűségemet, kézen ragadtam és a lépcső felé indultam.
- Felöltözök és mehetünk. - Rob aggódó, átható tekintetével találtam szemben magamat, amikor visszafordultam. Indio-val egyetemben rosszallóan nézték összekulcsolt ujjainkat Harry-vel, de talán egyszer beletörődnek abba, hogy szívem minden egyes négyzetcentiméterét elrabolta Harry. És...ami még aggasztóbb, hogy gondoskodnom kell egy nehéz problémán...mégpedig azon, hogy apám megkedvelje Harry-t. Szobám előtt megállva fordultam szembe a fiúval, akinek szemében izzott a szerelem, a vágy és a boldogság. Kezét a derekam körül összefonta, így kezdett el hátrafelé tolni, egyenesen a szobámba. - Azt hittem pisilned kell. - arcomat a nyakába fúrtam, ajkamat egy kuncogás hagyta el.
- Basszus..., már megint eltévedtem! - ajkamra egy lágy csókot hintett, homlokát enyémnek támasztotta. - Még mindig rossz koordinációs képességekkel vagyok ellátva. - ajkát lebiggyesztette  amitől ellenállhatatlan lett. Ajkamba haraptam, kezemet tarkójánál összekulcsoltam. Ujjai a pólóm szélét fogták, leemelte rólam, amivel elérte, hogy kezeimet elemeljem nyakától. Ujjaimmal mellemhez kaptam, fejemet lehajtottam. Egy év után is fura előtte mezítelenül állni, főleg úgy, hogy első alkalommal szűrt fények között barangolhattuk be egymás testét. - Hol tartod a melltartódat?
- O-Ott. - fejemmel a szemben lévő szekrény felé böktem, ajka mosolyra húzódott. Léptei nagyok voltak, szinte azonnal előttem termett, ismét.
- Fordulj meg. Nyugi nem leskelődök! - nevetése gyermeteg volt, élvezetes volt hallgatni. Kezét védekezően felemelte maga előtt, ujjai a virágos melltartómat ölelték. Parancsára megfordultam, kezemet óvatosan megfogta, oldalam mellé ejtette le. Hosszasan szívtam be a levegőt, szemeim csukva voltak. - Emeld fel egy kicsit a kezed, hogy bele tudj bújni. - végig a fülembe suttogott, ami fokozta a rég nem érzett vágyakat. Kezei pillanatokon belül a hátamat simították, csókolták végig. Ujjai már az oldalamat súrolták, elértek a nadrágom szegélyéhez, amit kissé megemelve csúsztatott végig combjaimon. Ajkai lassú tempóban jöttek föl a combomon, testem szinte már lángolt. Szembe fordított magával, óvatosan a falnak tolt. Egyik kezével a hajamat túrta, míg másikkal a derekamat ölelte. Ajkai óvatosan érintették a halványuló lila foltot, szorosan tartott magához. Lassú, kínzó tempóban haladt fel a nyakamon egészen az államig egészen a szám széléig. Mindkettőnk száját vágyakozó sóhaj hagyta el, így kezemmel erősen hajába túrva húztam magamhoz. Nyelveink egyből egymásra találtak, vadul falták egymást. Apró nyögések szakították meg a csókunkat, csak a pillanatnak éltünk. Csókunk egyre mélyebbé vált, ujjaink már bőrünket mardosták. Zihálva váltam el tőle, homlokunkat egymásnak támasztottuk. Sűrűn szívtuk be a friss, életet jelentő levegőt, ami most valami oknál fogva csekély számban állt rendelkezésünkre. - Fel...kéne...öltöznöd. - lassan, szavanként kiejtve csendült fel hangja, még mindig kapkodta a levegőt.
- Ez jó ötlet. - fejemet hirtelen az ajtó felé kaptam, bár ne tettem volna. Rob dühös tekintettel mért fel minket, istenem az óvó apa. - Azt hittem a mosdóba készülsz, Harold. - szinte megölte velem a szemben álló fiút, de állta a dühös tekintetet, nem félemlítette meg őt. Szólalj meg Ana! Belülről teljesen felháborodottan noszogattam magamat, így torkomat kissé megköszörülve próbáltam teljesen komolyan összeszedni egy értelmes mondatot.
- Harry - ejtettem ki érthetően a nevét, hogy számára is világos legyen. - oda indult, de mivel koordinációs gondjai vannak eltévedt és visszajött hozzám segítséget kérni. Tudod, hogy még én is el szoktam tévedni ebben a hatalmas házban.
- Akkor majd én elkísérem. Ne aggódj, biztosan épségben oda fog érni, Ana. - hangja parancsoló volt, Harry vette az adást, Rob felé igyekezet. Pillanatokon belül egyedül voltam a hatalmas szobámba, így a szekrény elé sietve kapkodtam fel a legelső ruhadarabot, ami a kezem közé került. Óvatosan az ajtó felé lépkedtem, fél füllel rá tapadtam. - Ne merj szórakozni vele, rendben? - Rob fenyegető hangja törte meg a túloldalon lévő csendet.
- Uram, nem szándékozom. Szeretem Ana-t, mindennél jobban. Biztos lehet benne, hogy nem áll fenn annak a veszélye, hogy valamivel is megbántanám őt. Értem, hogy aggódik érte, törékeny lány és...rendkívül ritka is. Tudom, hogy sok cikk jelent meg rólam, amiben nem olvashatott rólam fényes dolgokat, de amióta Ana-t ismerem, teljesen megváltoztam. Szeretnék önnek bizonyítani, hogy ne legyen rossz a kapcsolatunk, már csak Ana miatt is. Igyekezni fogok. - Harry komoly, elhatározott hangja rendesen levett a lábamról. Hűha, nem gondoltam volna, hogy képes ilyen komolyan gondolni valamit és az..., hogy le akarja venni a lábáról Rob-ot, lehengerlő. Ujjaimat a kilincsre tettem, majd erősen lenyomtam, ami egy kattanással jelezte, hogy valaki ki-vagy be fog lépni a szobába. Az ajtót hirtelen nyitottam ki, nem számítottak rám, így értetlen, döbbent tekintettel illettek meg. Mosolyra húztam ajkamat, számat nyílásra bírtam.
- Mehetünk? - hangomban érződött egy kis bizonytalanság, összeráncolt szemöldökkel meredtem a két férfira, akik sokat jelentenek számomra. - Mi ketten az R8-al megyünk. - apám felé fordultam, majd tengelyem körül megfordulva lépkedtem le a nappaliba a már elkészült vendégek közé. Mosollyal az arcomon bólintottam egyet, megragadtam a kocsi kulcsot, majd sietős léptekkel távoztam. Szemem sarkából láttam, hogy próbálja tartani velem a lépést, sikerült utolérnie. Erősen csaptam be magam mögött a kocsi ajtaját, a kulcsot behelyeztem a neki ellátott helyre, majd elforgattam, amikor Rob elfoglalta a helyét. A motor hangosan mordult fel, imádom a hangját, a sebességet, aminek...apám nem nagyon örül. Óvatosan lenyomtam a gázpedálon lévő lábamat, besoroltam a forgalomba.
- Essünk túl rajta. - megadó volt a hangja, talán sejtette mit akarok mondani neki.
- Bánj rendesen Harry-vel, légy szíves. Tudom, hogy él benned az ösztön, hogy megvédj, mint a lányodat, de...ne ítélj elsőre, kérlek. Szeret engem és én is őt. Régen... máshogy viszonyultunk egymáshoz, de ez megváltozott, régen megváltozott.
- Ana nekem ez teljesen új helyzet. Hogy...téged ott talállak a szobádban, fehérneműben, amint egy fiú fogdos. Megígérem, hogy próbálok vele rendes lenni, hiszen Anne és Gemma nagyon a szívembe lopták magukat, de idő kell. Eddig megúsztam, hogy fiúkat kelljen figyelnem az oldaladon, de most ennek az ideje is eljött. - apró mosoly játszott a szája szélén, kezét az arcomhoz vezette fel, óvatosan végigsimított rajta. A szívemről mintha egy hatalmas kő esett volna le, boldogan fordultam vissza a kormányhoz és léptem rá a gázra, hiszen Rob miatt nem kell aggódnom, mert tudom, hogy a kérésemen dolgozni fog, hogy minél előbb és gyorsabban megismerje azt a fiút, aki végre újra visszatért az üres, szürke mindennapjaimba.